2013. augusztus 2., péntek

Macskanaplók - Cicamama

Cicamama naplója

Magamról:
Angéla vagyok, kicsi, és rózsaszín orrú. Házi jellegű cirmos. Én vagyok itt az első, és legrangosabb macska a lakásban. Van 3 kétlábú alattvalóm, és 3 kölyköm. Ebből 2 kölyök még mindig a nyakamon van, de remélhetőleg már ők se sokáig! Újabban egy maszatos képű is próbálja ide behízelegni magát, de esélytelen. 

1. nap
 
Ma, midőn reggel megint csak azt a gusztustalan tasakos izét adták reggelire kaja helyett, számon kérően néztem a kétlábúra és közöltem vele, hogy azonnal cserélje ki. Ha szerinte ez olyan finom, egye meg ő! Ne adja nekem itt az ártatlant, pontosan tudom, hogy szerinte is rossz! Az, hogy a gyerekeim megeszik, csak a rossz ízlésük miatt van. Biztos az apjuktól örökölték. Fogalmuk nincs a valódi színvonalról. (Nekem meg fogalmam sincs, ki az apjuk.)
Világosan megmondtam a kétlábúnak, hogy csirkenyakat kérek. Tagolva nyávogtam, hogy értse szegény. Majd kihúztam magam és méltóságteljesen, tüntetőleg kivonultam, hogy érzékeltessem, mennyire nem vagyok megelégedve a kiszolgálással. Ha helyrehozták a hibát mire visszaérek, talán megbocsátom, hogy nem kezeltek rangomnak megfelelően. Talán.
Később visszatértem, de még mindig nem tudta megoldani a problémát. Pedig szerintem elég időt adtam, hogy kicserélje. Kezdtem már nagyon éhes lenni. Elmentem még egy körre, hátha javul a helyzet. De csak nem jött az a csirkenyak. Közben el is ment a kétlábú otthonról. Eleinte reménykedtem, hogy a csirkéért ment, de nem jött vissza egész nap. Szóval kénytelen voltam ráfanyalodni arra a trutyira a tálamban. Az élményt a gyenge idegzetűekre való tekintettel nem ecsetelném…
Mindenesetre, ha hazajönnek, kérni fogom a panaszkönyvet! Ez mégiscsak méltánytalan! 

2. nap

Mondtam a fiamnak, hogy most már jó lenne, ha elköltözne, és nem zavarná itt a környezetemet. Sírva fakadt.
Nincs valahol egy jó kis palacsinta?

3. nap
 
Leereszkedtem a kétlábúakhoz a galériaágyról, hogy tárgyaljak velük tarthatatlan helyzetemről. Szemükre vetettem, hogy a kölykeim annak ellenére, hogy már felnőttek, még mindig itt vannak. Jeleztem feléjük, hogy most már elvihetnék őket máshova, hogy ne kelljen egyiküket se itt kerülgetnem. Ez az én lakásom. Az én kétlábú alattvalóimmal. Határozott próbálkozásom ellenére sem jutottam előbbre a témában, mert azt hitték, csak simogatást akarok. 

4. nap
 
Szeretem a kétlábúimat! Csirkenyakat kaptam! Gyorsan megettem hármat, amíg haza nem értek a zabáló kölykök.
Azért közben figyelmeztettem alattvalóimat, nehogy azt higgyék, ezzel megvesztegethetnek. Nem mondok le tulajdonjogaimról. A kölyköknek akkor is menniük kell! De... hajlandó vagyok haladékot adni a csirkenyakért.

5. nap

Ma ismét térdre kényszerítettem a kétlábút. Kegyeskedtem a sarokülő garnitúra alá szarni. Próbálta a kis lapátjával összeszedni, de gondoskodtam róla, hogy ne érje el könnyen.

6. nap

Eddig elkerültem a szobát, mert haldoklott ez egyik kétlábú. De ma már úgy néz ki, megmarad, be lehet menni a szobába aludni.

7. nap

Az a büdös kölök még egy éjjeli zajongást se tud rendesen megcsinálni. A szekrény tetején ugrálás egyáltalán nem hatásos. Zacskóval kell hangosan zörögni, az sokkal jobban idegesíti őket. Nem tudom, hol rontottam el a nevelését.

8. nap

Ma éjjel meglátogatott a konyhában Frigyes, a csodás szürke bundájú szomszéd kandúr. Már épp ott tartottunk, hogy végre bevallotta, hogy az a fekete nő csak egy tévedés volt, és engem szeret, amikor kirontott az egyik kétlábú, és elkapta. Ki akarta dobni, de mondtam neki, hogy hagyja már, ez csak a pasim. Amilyen gyengeelméjű elég bambán nézett, de végül csak leesett neki miről van szó, és elengedte. Nem mondhatnám, hogy Frigyes nagyon bátor lett volna, meg se mert moccanni, aztán meg persze egyből meglógott. Most várhatom, mikor mer visszajönni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése