Macskanaplók - Marcika

 Marcika naplója

Bemutatkozás:

A nevem senkit se tévesszen meg mert az csak egy kétlábú-féle poén volt, hogy fiúnevet adtak. Lány vagyok, és nem is akármilyen. Mindenki a szépségemet csodálja. Nekem van a legszebb szürke, félhosszú bundám a környéken, fehér bikini jellegű foltjaim pedig külön szexisek. Hogy honnan örökölhettem, ezt még a mama se tudja. (Mondjuk amennyi udvarlója volt el is hiszem...) Nagy bundám miatt az egyik kétlábú makroallergénnek hív, amit nem tudok, hogy mit jelent, de nem is fontos, az az ő baja. Prüszköl, vagy mifene. A lényeg, hogy csak úgy simogathatsz, ha előtte megfürdetem a kezed, mert őrizni kell a bundám tisztaságát! A lökött bátyámat is időnként nekem kell fürdetni, mert koszos.  
Hobbim a galambvadászat, a váratlan helyekre pisilés és fotómodellkedés.

1. nap

Reggel fogtam egy galambot, és a felét otthagytam Kandúrkának, hadd örüljön. Bement vele ijesztgetni a kétlábúakat.
Találtam egy dobozt. Kicsit nagy, alig lógok ki alvás közben, de egyébként jó. A múltkori olyan borzalmasan bő volt, hogy bele se kellett magam préselni. Egészen elvesztem benne. Egyesek állítják, hogy nagy a fenekem, de ez nem igaz. Nem azért lóg ki a dobozból, mert nagy, hanem mert én úgy szeretek feküdni. Ezt a kétlábúak és Kandúrka nem érti, de nem baj. Nem is lehet tőlük elvárni ilyen magas szellemi tevékenységet.

Majd azért keresek egy kisebbet, de most lusta vagyok. Úgyhogy alszom.

2. nap
 

A doboz még mindig egész jó, de már kezd szétjönni. Azért jól aludtam. 

3 nap

Az egyik kétlábú beteg, fekszik az ágyban, és nem nagyon mocorog. Szerintem még él, de biztos ami biztos mondtam Kandúrkának, hogy inkább kerülje, mert még elkap valamit, de nem értette.
A másik kétlábú nagymosást tartott. Tele volt a szoba ruha kupacokkal. Imádom a szennyest, jó büdös és puha. Abban a legjobb aludni.  Asszem még van egy, úgyhogy megyek is. 

4. nap
 

Arra ébredtem, hogy Kandúrka megállt a szoba közepén és nekiállt sírni. A Kétlábúak persze nem értették, hogy mi baja, én viszont így nem tudtam tőle aludni. Elhatároztam, hogy tartok neki egy kis kommunikációs órát, mert így nem megy velük semmire. Elmagyaráztam, hogy felesleges kiöntenie a szőnyegen a lelkét, és  nem kell ezeknek bonyolítani sem a dolgokat. Ha azt mondja, hogy: „Legyél szíves kiengedni!”, vagy „Lennél oly kedves és kivennéd a hűtőből az ebédemet?” az túl hosszú.  Elég csak odaállni az üres tál elé, és jó hangosan kiabálni, hogy „KAJA!”. Ezt értik. Kimenni meg úgy kell, hogy fel kell ugrani az ablakhoz, és kiabálni, hogy „ABLAK!”,és már szalad is a kétlábú ablakot nyitni. Ennyi az egész. A szövegértési képességeik, csak szavakra korlátozódnak. De hát ezért szolgálnak ki ők minket, és nem fordítva.
Ahogy elnéztem Kandúrkát, még szükség lesz pár nyelvleckére, de talán idővel sikerül megtanulnia.
És már megint nagyon koszos lett valamitől, muszáj volt megfürdetni.

5. nap

Meggyógyult a kétlábú, végre megint lepisilhetem a paplanját.

  

6. nap
 

Unatkoztam, úgyhogy levertem a konyhában a szekrény tetejéről valami kütyüt. Sütögetni szoktak vele. A nagyobb hatás kedvéért le is pisiltem. Haj, milyen mérges is lesz a kétlábú, ha hazaér. Már alig várom.

7. nap
 

Teljes a siker, az egyik kétlábút sikerült tegnap jól feldühíteni. Öröm nézni. Nem is áll szóba velünk. Viszont valahonnan megtudta, hogy én voltam, mert megkergetett a seprűvel. Még jó, hogy elbújtam a tűzhely mögé. Mondjuk a fenekem alig fért be, de végül megoldottam.

8. nap

Ma gondoltam, hogy jól megtréfálom a másik kétlábút is. Eljött végre a bosszú ideje. Sosem akarja hagyni, hogy az ablak alá pisiljek, pedig az a legjobb hely erre a célra. Én csak tudom, már minden mást kipróbáltam, de egyik se tetszett ennyire. Mondjuk a paplan se volt rossz, meg a szőnyeg is megfelelt a célnak, de mégis csak a konyha az igazi illemhely. Csakhogy ez a nyavalyás mindig elzavar, akárhányszor nekikezdenék. Azt hiszi, hogy majd ő megmondja nekem, hova pisiljek. No de volt neki meglepetés. Megvártam amíg bemegy a fürdőszobába, és amikor kijött akkor toccs, jól bele is lépett az ajándékba, amit az ajtó előtt hagytam neki kívülről. Szerintem jó poén volt. Csak sokat kell az ilyenek után menekülni.