Macskanaplók - Kicsi kandúr

Kandúrka naplója 

1. nap

Loptam a kertben egy fél galambot. Valaki otthagyta. Gyorsan elhoztam, mielőtt visszajönne az, aki levadászta. Meg akartam mutatni a kétlábúnak, hogy milyen ügyes vagyok, és bevittem a konyhába. Ha nem szaladt volna el sikítva, amikor meglátta, még meg is kínáltam volna. Olyan jó véres volt. Nehéz manapság ilyen jó szaftos fél galambhoz jutni.
Nem értem. Mért kell félni a galambtól? Hiszen ennek már a feje se volt meg. Tuti, hogy nem bánt. Kicsit mondjuk sok tolla volt, de lekopasztottam, mielőtt megettem. És hagytam egy kis darabot a földön a kétlábúnak, hátha mégis meggondolja magát, és később kell neki. Kis vért is kentem rá, hadd örüljön. Csak a sok tollal nem tudtam mit csinálni, de otthagytam. Gondoltam hátha megint eltűnnek, mint a múltkor. Akkor se értettem, hogy hova lettek, pedig beterítették az egész konyhát. Elmentem sétálni, és mire visszajöttem megint eltűntek a tollak. Érdekes. Hova tudnak ilyen gyorsan elrepülni? Majd egyszer meglesem. 

2. nap

Ma megpróbáltam köszönni a mamának. Pofon vágott.
Lehet, hogy már nem szeret?

3. nap

Az egyik kétlábúnak valami baja lehet, mert fekszik egész nap. A mama be se tette a lábát a szobába, a Marci meg azt mondta, hogy ne menjek közel hozzá én se, mert még elkapok valamit. De szerintem nincs olyan állapotban, hogy bármit is adjon...Szóval nem kell ezzel törődni. És szegény kétlábú biztosan magányos, hogy egyedül fekszik, és senki se szereti. Úgyhogy odamentem.
Végre egyedül birtokoltam egy egész kétlábút.  Odaheveredtem mellé, és váltogattam a helyeket. Ki kell használni, hogy bárhova fekhetek és nincs itt a konkurencia. Mert így lehetek fenékmacska, oldalmacska, lábszármacska, hátmacska, átkarolt macska stb. Lehetek paplan alatt, paplan felett, bárhol. Dorombolhatok is, dörgölőzhetek is. És ha a kétlábú aludni akart,  hát segítettem neki aludni. Az ilyen ötleteket csak támogatom. Nem is értem, hogy hova mászkálnak mindig, ahelyett, hogy aludnának. 

4. nap

Marci már megint jött a nyelvleckéivel, de nem értettem. És a tisztálkodásmánia se tudom mire jó.
Egyébként meg aludtunk.

5. nap

Meguntam az alvást, és elmentem békázni. De a béka nem akart odajönni. Pedig hívtam… Mire visszajöttem a Marci feküdt a helyemen. Kérdeztem, hogy mitől lett ilyen bátor, erre azt mondta, hogy már nem beteg a kétlábú, lehet mellette nyugodtan feküdni. Na szép, most, hogy már nincs beijedve, bezzeg oda mer menni! És elveszi a kétlábúmat!  Aztán mondta, hogy ne sírjak már, van még hely a másik oldalán...

6. nap.

Már a mama is be mert jönni a szobába. De ő még mindig csak 2 méterről közelítette meg a kétlábút. Marci levert valamit a konyhában, és nagyon örült neki.

7. nap

Úgy döntöttem, gyakorolni fogom a szekrény tetején ugrálást. Mivel ez nappal nem nagy kunszt, direkt fennmaradtam, és megvártam, míg sötét lesz. Azt hiszem kicsit el is aludtam, ezért gyorsan kellett cselekednem, mielőtt felkel a nap, és megint világos lesz. Felugrottam az asztalra. Odáig jó is volt, csak nem tudom, mit keresett ott az a váza. Leesett, de nem tört el szerintem. A kétlábúak legalábbis nem hallották meg, ahogy koppant. Mindegy. Innen már könnyű lett volna felugrani a szekrény tetejére de elvétettem a sarkát, és feldöntöttem valami izét. Még jó, hogy csak eldőlt. Viszont amikor átugrottam a másik szekrény tetejére, nem számítottam rá, hogy ennyi minden lesz ott. Valami leesett, és nagyon nagyot szólt. A kétlábúak felébredtek és mérgelődtek, úgyhogy gyorsan kiszaladtam, mielőtt kapok.

8. nap

Reggelire még nem mertem visszamerészkedni, hátha még haragszanak.